Utolsó napomat töltöm Bangkokban. Nem elég ez az egy hónap. Terveim között szerepelt még Kambodzsában az Angkor Watot megnézni, vagy repülővel leugrani Kuala Lumpurba, de sajnos erre nem futotta időnkből. Vissza kell jönni! Ma reggelre értünk haza Phuket szigetről, érdekes, hogy a cunamiból, ami 2004-ben pont ezt a part szakaszt érintetett legjobban, amelyen mi voltunk (Pathong beach) nem lehetett már látni semmit, csak a "tsunami- evacuated area" táblákat. Phuketet akkor a földrengés keltette szökőár 10 cm-re tolta tovább. Láttam azokat a magasabb hegyeket is, ahová az emberek menekültek a szökőár elől. Félelmetes volt belegondolni, hogy mi lett volna, ha mi is épp akkor vagyunk itt. Phuket szigetet két híd köti össze a szárazfölddel. Bangkokból az út busszal 12 óra. A fárasztó buszozás után, kimerülten nagyon ingerült lettem, mikor kiszállván a buszból megrohantak a tuk-tukosok, taxisok. Hiába, Phuket turista övezet. Nem győztük mondani, az állandóan ismételgetett "how much" mondatocskánkat. Itt alkudozni kell, "mindég-minden körülmények között", mert a turistákat nagyon sokszor próbálják átverni. Csak egy példa: a Bangkoki buszmegálltól az út a kórházba taxi-meteres feliratú taxival(itt bekapcsolják a távolság mérőt, és ezzel arányban fizet az egyén) kb. 150 Bahtot, ha nincs taxi méter gyakran 300-350 Bahtért akarnak elhozni. Szóval a lényeg az alkudozás! Phuketen is sikerült lealkudni az árat, majd a taxi Patong Beachre vitt,ahol kietett egy guest house-vendégház előtt, ahol elég olcsón kaptunk szállást. Általában úgy kirándulgattunk, hogy csak a buszjegyet vettük meg, mert szállást helyben jobb foglalni, alkudozással természetesen. A háztól a strand 5 percre volt, teli jet-skisekkel, parachutingolókkal(ejtőernyő akasztanak a hajó mögé, s az húzza a magasban a vállalkozó kedvűeket). Phuket azonban nem csak strandjairól híres, hanem éjszakai életéről is. Itt található a híres Bangla road, ami telis-tele van éjszakai bárokkal, klubbokkal, ahol a go-go girl-k rúdon táncolnak, ahol "ladyboys"-ok rohangálnak összevissza az utcán. Na ezek külön említést érdemelnek. Thaiföldön nagyon sok a transzvesztita. Érdekes, hogy imádják, ha fotózzuk őket, pózolnak, mindent megtesznek, hogy nőként tekintsünk rájuk. Természetesen akad átverős ladyboy is, aki miután lefényképezkedek vele, kiböki, hogy 100 Baht(600 Ft), adtam neki egy 20ast, legyen boldog vele. Visszatérve Phuketre. Azért választottuk ezt a helyet, mert innen lehet eljutni a varázslatos Ko Phi Phi-re, ahol a Leonardo DiCaprios Beach című filmet forgatták, illetve a Phang Nga öbölbe, ahol a James Bond filmek egyikének jelenete játszódott. Első nap az utóbbi helyre mentünk. A szigeteket, mészkő-csúcsokat hajóval közelítettük meg. Már maga a hajózás is élmény volt, mivel a csoportban volt vagy egy tucat marokkói srác, plusz egy argentin, akik egész úton csinálták a fesztivált :). Mi a spanyol lányokkal kitaláltuk, hogy kicsit még jobban lázba hozzuk a személyzetet, hogy leugrunk a hajóról a vízbe. Természetesen a hajó állt, mert akkor épp kikötöttünk, s a mészkőbarlangokba való kenuzás után úgy gondoltuk kicsit feldobjuk a hangulatot, így hát belevetettük magunkat az Andamán-tengerbe. Persze a marokkóiaknak több se kellett, ugráltak utánunk. Majd a felüdülés után tovább folytattuk utunkat a hegyóriások között. Nem tudom láttátok e a Jurassic Park filmet, nekem a kedvenceim közé tartozott. Abban van egy jelenet, mikor egy helikopter leszáll a földre egy gyönyörű hegyben. Hát valahogy így néztek ki ezek is, persze csipetnyi tengerrel megsózva. Szóval a látvány káprázatos volt. Pár perces hajózás után elérkeztünk a James Bond nevű szigetre, ami számomra szintén lenyűgöző volt, mondjuk leszámítva a szigetre épült piacot. Hiába a thaiok tényleg a turizmusból élnek. Az egész napot túra után hulla fáradtan értünk haza, így a tervezett aznapi buli elmaradt. Másnap kialudtan vágtunk neki a Ko Phi Phi szigetcsoportnak, a Maya öbölnek. Ezúttal azonban más hajótípussal indultunk útnak. Speedboattal, vagyis gyorshajóval igyekezett a kapitány átvágni az esős idő miatt kissé nagyobbra dagadt hullámokon. Ez azonban nem maradt következmény nélkül. A hajót nagyon dobálta a víz, e miatt a körülöttem lévő izraeli és thai család majdnem minden tagja tengeri beteg lett, a továbbiakat nem is írom le. Visszatérve kicsit a nemzetiségekhez. Körülnézve a hajón kicsit elmerengtem azon, hogy mit is keresek én itt. Egyik oldalamon a hamburger méretre duzzadt kanadai család, másik oldalon a gazdag izraeli zsidó család, elszórva néhány thai. Mi meg Judittal ketten a kicsiny Magyarországból. Érdekes érzés volt. Tehát a nemzetiségekkel tarkított, tengeri beteg csapat először Maya bayen kötött ki. Itt ért engem talán az első nagy csalódás. A snorklingolás(búvárkodás pipával) elmaradt, mert esett az eső. Úgyhogy csak 20 percig maradhattunk az öbölben, s indultunk is tovább, a Viking barlanghoz és a Majom szigethez. Itt egy hegy oldalába vájt barlangot láthattunk, és egy majmokkal teli szigetet, ahol a majmok imádták, hogy a turisták megtömik őket. Majd irány Ko Phi Phi, ami szintén álduzata volt a 2004-es cunaminak. Szerencsére mi ebből már semmit nem érzékeltünk. Még a sziget előtt megállt a hajó egy kisebb öbölben, ahol végre kiélhettem magam, ami gyermekkori vágyaimat illeti. Amikor én még kislány voltam, akkor mindig hal akartam lenni. És csak úszkálni a tengerben.Ez a snorklingolással valamennyire sikrült is, még akkor is, ha kopoltyú helyett csak vízipipa állt a rendelkezésemre. Imádtam, hogy a halak odajönnek, ha kenyeret dobálunk nekik, de annyira közel, hogy éreztem a kis harapásukat. Olyan volt, mint a szúnyogcsípés. De nem bántam, legalább jól laktak, én meg halaskodhattam kicsit.  A hajó Itt megebédeltünk egy tenger parton lévő, pálmafákkal övezett étteremben, majd természetesen piacolás, de csak a legfontosabbakat, hűtőmágnes, fánk, ami kissé európaibb.  Erre kicsit jobban kitérek, mert ami nagyon hiányzik nekem itt, az az eu-s kaja. Nem bírom a rizst-rizzsel, zöldséggel, gyümölccsel ételeket, amire kb. már az első másfél hét után rájöttem. Azóta sajnos hamburgeren, hot-dogon, fánkokon élek, néha zöldség és csirke, szóval a fogyás helyett, amit szépen elterveztem inkább hízás lett. Pedig vannak jó gyümölcseik, mint a mangosztán, a mangó, kókusz, de egyszerűen nekem energia kell, szénhidrát! Szóval hamburger és hot-dog az itteni legnagyobb éjjel-nappali hálózatban a seven-elevnben (7/11), és mehet tovább a nap. Persze ennek is meglett a következménye. Tegnap mikor jöttünk haza Phuketről jól beettem, mondanom se kell, hogy mit, emiatt, olyan gyomorsavam lett, hogy valami éjjeli üzletben a busz megállásakor kénytelen voltam savkötőt venni, kemény 20 Bahtért(120 Ft). Segített, meg persze az alprazolam (altató) is, és végül már csak Bangkokban ébredtem fel. Itt reggel már csak pakolás, persze a piacolást vagy ahogy itt mondjuk a "csoppingot (shoppingot)" nem hagyhattam ki a mai napból sem. :) De hát a lányok nem angyalok, s ez alól én sem vagyok kivétel, ami a vásárlást illeti. Most megyek, mert búcsú-vacsorázom a többiekkel, majd kis séta a Koh San Roadon, és irány a reptér. Fájó szívvel fogom otthagyni Thaiföldet, mert annyi szép emlék köt ide. Az egy hónap nekem egy pillanatnak tűnt. Mintha csak tegnap érkeztem volna. Valószínűleg azonban nem csak ez az oka. Nagyon sok barátot szereztem a világ összes tájáról Brazíliától kezdve, Spanyolországon keresztül Japánig, vagy idáig Thaiföldig. S az itteni vendégszeretetet sem fogom elfeledni soha! Thaiföld vigyázz, kész, VISSZATÉREK! 

u.i remélem mindenkinek tetszett a blogom, s nem untattalak benneteket. 

Újra itt! Kint tombol a fülledt meleg, a mellettem lévő tenisz pályáról beszűrődik a pattogó labda zaja, egy emelettel feljebb valaki szorgosan gyakorol a dobján, Judit pedig alszik, amiért én irigylem is, mert én ekkora ricsajban nem tudok. Marad az írás...  A napok rohannak, ez lehet azért is van, mert minden itt eltöltöltött percben van valami új, valami más, ami még nem volt, ami színessé, változatossá és nagyon gyorssá transzformálja az időt. A kórházat is egyre jobban megszokom, bár az épület bonyolultságával még mindig nem vagyok kibékülve. Az egészet úgy kell elképzelni mint egy monumentális labirintus-komplexumot, tele aggatva a király képeivel, s olyan jelzőtáblákkal, melyek nagy része thai nyelven íródott, vagyis egy európai számára az eltévedés 100%-ig biztosított. Volt, hogy ebéd után annyira eltévedtem és elkeseredtem, hogy 30 perc kóválygás után hazajöttem. De legalább nem mondhatom, hogy meg sem próbáltam visszatalálni. A legnagyobb meglepetést nekem mégsem az épület okozta, hanem a benne dolgozók. A kölcsönös tisztelet annyira jelen van, hogy a hierarchia teljesen eltörpül. Ez például abban nyilvánul meg, hogy az orvosok nem viselnek köpenyt, hanem inget, és fekete nadrágot. A nővérek viszont gyönyörű uniformisban pózolnak, szinte minden osztálynak meg van a saját maga viselete. A hajuk összetűzve, papírsapkába csavarva, olyan kis tipp-topposan, figyelve minden részletre.Ha az ambulancián vagyok, külön figyelnek arra, hogy én is kapjak velük együtt a frissen facsart turmixból, vagy a Professzorral és a rezidensekkel együtt elmegyünk ebédelni, persze mindent a főnök fizet. Szóval igazán királyi életben van itt részünk. Apropó a király... Már az előzőekben is irtam, hogy itt minden a királyi családról szól. Ma ennek közelebbről is tanúja lehetettem. A királyi család ugyanis Buddha tiszteletére egy óriási ünnepsorozatot indított el ma, melyben a buddhista bibliát olvassák fel a szerzetesek, ha jól emlékszem 16 napig. Tehát ennek az ünnepnek a királyi család a fővédnöke. Mivel a His Majesty itt fekszik a kórházban, a ceremónia itt vette kezdetét. Hihetetlen, hogy vannak itt Thaiföldön olyan emberek, akik egész életükben arra várnak, hogy lássák a királyt,(egy monszunban mellettem álló nő azt mondta,életében először látja a királyt, s ez egy óriási megtiszteltetés), nekünk ez sikerül ez alatt az egy hónap alatt. Tehát kirohantam kórház elé, ahol vagy egy tucatnyi katona, s a királyi hadsereg örizte a tömeg rohamától a királyt. Közben persze rájött a hőn szeretett monszun, bőrig áztam, de megérte, s nem csupán azért, mert láthattam a dinasztia legfontosabb tagjait, hanem azért is, mert láttam, éreztem azt, hogy mekkora tisztelettel tekintenek az ittniek a királyra. A héten, s múlt héten azonban sok más dolog is történt. Lementünk Hua Hin-ba, ez a Bangkokhoz eső egyik legközelebbi tengerpart. Harmadosztályú vonatra kaptunk csak jegyet, hát ez igazi élmény volt. Kutyák a vagonban, emberek a földön, de a vonaton árult étel ehhez képest finom volt. Majd 5 órás utazás után, éjfél körül befutott a vonat a hua hin-i állomásra, persze szállás még nem volt, gondoltuk, hogy úgyis nagy a választék, s alkudozni személyesen jobb. Igy is volt, találtunk egy hostelt, egész jó áron, kivettük, majd másnap, átköltöztünk egy tengerparti szállásra. Ez gyönyörű volt, a teraszunk a tenger felett volt, közel a strandhoz. Mindezen szép dolgok ellennére Hua Hin nem nyerte el teljesen tetszésem, s ennek oka a már ide is betört szexturizmus. Nem győztem szánalmasan nevetni a 60-70-80 éves, főleg skandináv, vagy német "fjakon'', akik vágyaik kielégítésére igencsak igénybe veszik a thai nők istenadta szépségét, kiszolgáltatottságát. Nem egyszer láttam tolókocsiban űlő férfit, akit fiatal thai nő gondozott, ami engem teljesen a Július 4-e c. amerikai filmre emlékeztetett, ahol a vietnami háborúban, hazájáért büszkén küzdő Tom Cruise, deréktól lefelé teljesen lebénul- értem ez alatt a nemi életre való képtelenséget is-, s ezen tényt úgy tagadja, hogy bőségesen veszi igénybe a távol-keleti nők szolgáltatásait. Szóval kissé ambvivalens érzésekkel távoztam erről a helyről. A mostani hétvégét már együtt töltöttük a többiekkel, mert a fiúk nem Hua Hinbe nem jöttek velünk, ők inkább a sexturizmusról méginkább híres Pattayét választották, bár szerintem utólag belátták, hogy a választás nem volt a legmegfelelőbb. Tehát rákövetkező héten, vagyis ezen a hétvégén együtt mentünk Chiang Maiba, ami Bangkoktól kb. 800 km-re északon, a hegyekben fekszik, teli templomokkal, történelmi helyszínekkel, de ami számunkra a legfontosabb volt, az vadonban, a dzsungelben történő "elefántolás". A kalandot turistairodák szervezik, amibe nem csupán az elefántolás tartozik(egy óriási elefánt hátán kb. fél órás utazás, dimbes-dombos területen), hanem az azt követő hegyi túra egy vizeséshez, ahol úszással üdíthettük fel magunkat, majd ezután jött a számomra kicsit még mindig félelmetes rafting, vagyis vadvizi evezés, ahol tényleg egy elég heves, sziklás 4 km hosszú folyó szakaszon vezetetett az út a bambuszokkal övezett falucskákba. A rafting során sajnos víz ment a szembe, s mivel bent volt a kontaklencsém is, estére teljes kötőhártya-gyulladásban sziporkáztam. Szerencsére Petről kaptam antibiotikumot a szememre(főleg ilyenekért bírom a srácot, mindig van a hátizsákban minden ami kell), s másnapra kutyabaja sem volt. A fárasztó nap után, egy nyugalmasabb nap jött, mondjuk ebben is volt némi adrenalin. Ellátogattunk a tigris farmra, ahol számomra röhejes módon, három fajta overdoseolt (túladagolt) tigrissel lehetett fényképzkedni. Small, medium and big size. Komolyan nevetségeges volt, hát még az ár. A kis tigrisért 520 Bahtot kellett fizetni, a nagyért 420-at, ami kb. 3200-2500 Ft-nak felel meg. Ezt inkább kihagytam, főleg úgy, hogy a tigriseken tényleg láthatóak voltak a nyugtatóval való túladagolás tünetei. Inkább elmentünk a kígyó farmra, ami nekem jobban bejött. Itt nyakamba vehettem a hüllőket, sőt skorpiókat is rám aggattak. Na ez aztán tényleg nagyon tetszett. :) Kb 8 skorpó csüngött rajtam, és egy kobra a nyakamban. De tényleg tetszett, ilyet az ember ritkán él át. Majd utolsó napunkon az utazás fáradalmai előtt(Chiang Maiból az utazás Bangkokba busszal kb. 10 óra), úgy gondoltuk, hogy egy kis kényelmet igazán megérdemlünk,ezért kipróbáltuk a masszázs szalon egyik varázslatos szolgáltatását, a hát-kéz, nyak masszázst. Az egyik mozdulatnál akkorát roppantak a csigolyáim, hogy azt hittem itt most komolyabb baj lesz, de inkább jól esett, s utána nagyon felszabadultnak éreztem magam, főleg úgy, hogy igazi thai gyümölcsöből készült teát is mellékeltek a masszázshoz. Mindez potom 1200 Ft-ért. Majd hazaérve Bangkokba egy zuhany után rohanás a kórházba, majd alvás este 5ig. Azután elhatároztam, hogy ideje elkezdenem a piacolást, ezért este még irány a Siam Center éjszakai piaca. Holnap este a nyakunkba vesszük Dél-Thaiföld szigeteit, a hétvégét talán Phuketen, vagy Ko Phi Phi szigetén töltjük, kizárólag " csak csajok''! :) Most irány vacsizni a Koh San Roadra, ezt szeretem, mert van élő zene, sok-sok éjszakai bárral. Mindenkit puszilok, jövő héten irány haza, de addig még remélem jelentkezem!

Végre van egy kis időm írni a blogba. Az események zajlanak, nagyon sok a program, ezért kevesebbet vagyok az internet közelében. Hát igen. Sok minden történt azóta, hogy utoljára írtam. Nem is nagyon tudom hol kezdjem a beszámolót, de talán az lesz e legjobb, ha időrendben haladok. Megérkezett közben már a többi cserediák is, így most már van egy kisebb csoport, s általában mindenhová együtt megyünk. Pénteken még csak Petr volt itt(Csehországól) jött, s együtt elmentünk megnézni a király fancy-trendi lakhelyét Dusitot. Ez egy óriási, pálmákkal, trópusi növényekkel teli parkban helyezkedik el. Természetesen azt tudni kell, hogy a Thaiok mivel jövedelmük nagy részét a turizmusból szerzik, mindenből pénzt akarnak csinálni, amit valahol meg is értek, mert itt tényleg nem nagyon él meg másból az ember. Ennek következtében nem elég, hogy belépő van szinte mindenhová, hanem követelik azt is, hogy a szokásaikat is tiszteljük, sőt fizessünk is érte. Tehát a palotába nem lehet bemenni csak fedett válakkal, lábakkal lehet, amit elég nehéz elérni, mivel a kinti hőség miatt senki nem szaladgál pulóverben és hosszú nadrágban. Szóval meg kell venni a takaró kendőket külön a jegy mellé, nem is egyet, hanem kettőt, hogy mindent lefedjen. Aztán indulhat a palotalátogatás, mely nagyrészt abból áll, hogy végignézzük a királyi ereklyéket. Itt ugyanis annyira tisztelik a királyt, s családját, hogy minden kerek szülinapra ajándékokat készítenek, de nem akármilyeneket. Aranyból, gyémántból, és egy itteni bogár megfestett hátából készülnek a káprázatos ajándékok. Ezek közé tartoznak a különféle trónok, Buddha szobrok, hajó makettek, ékszeres ládák. Természetesen a király is hozzájárul pénzbelileg az ajándékok készítéséhez.  Azonban van egy szabály, mely szerint a tárgyakat csak olyan emberek készíthetik, akik nagyon szegény körülmények között élnek. Ugyanis a király úgymond megveszi a saját ajándékot úgy, hogy az elkészítéshez szükséges anyagokra is tőle kapnak pénzt, valamint kifizeti a velejáró munkát is, így támogatván nagyon sok embert. A hangsúly a SOK-on van, mivel egy ilyen ajándék elkészítését gyakran 150-200 ember végzi. És sok ilyen ajándék készül. Szóval nagylelkűségből jeles a királyi család. Ezért is szeretik őket ennyire. Majd a pompa után ebédelni indulunk, elkapunk egy tuk-tukos( ez egy háromkerekű nyitott jármű, amit a turisták imádnak), alkudozunk kicsit az áron( ez itt kötelező), azután evés. Ebédre én Tom-Jam levest rendelek, ami az itteni leghíresebb leves, benne lime(zöldcitrom), kalamár, hal, gomba és persze csípős paprika. Ami tényleg nagyon csípős errefele, s nem csak a levesbe, hanem mindenbe ezt rakják. Petr valami tengeri herkenytűs húst is rendel, de az nekem annyira nem tetszik, mert abba is sütött limeot raknak, ami teljesen elveszi a husi ízét. Vagy éppen ez adja? Nem tudom, de nekem nem nyeri el a tetszésem. Majd ebéd után egy templomba megyünk, mely teli van narancsárga ruhában ide-oda szaladgáló, vagy éppen imádkozó szerzetesekkel. A ruha színének eredete nekem továbbra is rejtély marad, maguk a szerzetesek is csak annyit mondanak ''it's an ancient thing''-ez egy ősi dolog. Hát ebbő aztán tényleg rájöttünk mindenre. A templomba csak mezítláb szabad bemenni, s ez mindegyikre igaz, úgyhogy még jó, hogy magammal hoztam a Canestent(gombaölő). Majd a templomból kifele jövet ránkzúdul az égi áldás, bőrig ázva rohanunk az első tuk-tukhoz, mely elvisz minket a komphoz, mert itt az viszi át az embereket Bangkok egyes részeibe. Csurom vizesen felszállunk a kompra, hazajövünk, fél órás kapkodás, majd irány vacsorázni. Közben megérkezik a többi diák, úgyhogy a vacsit már közösen fogyasztjuk el, egy közeli étteremben, amit nem csak azért szertünk, mert olcsó(egy kaja átlagosan 40 Baht-240 Ft), hanem azért is mert a folyó felett van, nagyszerű kilátással.

Szombaton irány a Grand Palace, ez Bankgok jellegzetessége, monumentális, aranyozott szobrok, melyek a Ramakien legenda alakjait ábrázolják(ez az itteniek ősi legendája, melyben Rama király felveszi a harcot a gonosz Thotsakannal, akit végül véres harcban legyőz), szóval pompa és pompa mindenhol. Ilyenkor azért elgondolkozom azon mikor szidjuk a katolikus templomokat, papokat a túldíszítettség miatt, mely az ittenihez képest bőven alul marad. S azt is be kell, hogy valljam, hogy jobban is érzem magam ezekkel a virágokkal, díszekkel teli templomaban, mint az otthoni sokszor már-már puritán templomokban. Ide az ember meditálni megy, s ők ezt tényleg nagyon szigorúan veszik. Nagyon sok család otthonában láttunk már otthoni kis Buddha szentélyeket, melyek feladata nem csupán a meditációra való emlékeztetés, hanem az is, hogy érezztessék Buddha jelenlétét mindennapjaikban. A templomozás, meditáció közben összefutok egy francia üzeltemberrel, aki már többször járt Bangkokban, ezért már tudja, hogy a közelben van a világ legnagyobb fekvő Buddha szobra. Elmegyünk meg is nézzük, a látvány a 46 méteres hosszúsággal, 15 m magassággal magáért beszél. Ez volt Buddha Nirvána előtti állapota, s ebbőé az állapotból jutott el a teljes Nirvanába. Szóval a látvány leírhatatlan.Majd hazajövünk, kicsit korábban mert este hivatalosak vagyunk az itteni végzős diákok báljára, a Centrara hotelbe. Ez sem egy akármilyen hely, megadják az ünneplés módját. A hotel 5 csillagos, és 64 emeletes, legtetején egy éterremmel, aminek a külső részébe kimehettünk. Azért érdekes érzés volt egy felhőkarcoló tetejében, a Marilyn Monroes ruhámban, amit felfújt a szél, látni az egész várost, érezni annak hangulatát, lüktetését. Kicsit meg is hatódtunk. Igazából a party az ittenieknek nem ugyanaz mint nekünk. Az egész végzős bál az evésről és a fényképezkedésről szólt.Ez utóbbi mindenféle pózban, amennyit csak lehet. Nincs zene, tánc, viszont melegek és transzvesztiták, lázadók és konzervatívok annál inkább. Mivel party hangulatban voltunk, úgy döntöttünk keresünk valami helyet, ahol kicsit szórakozhatunk. Na ez sajnos nem jött össze, mivel az itteni választásokkor, a zavargások elkerülése miatt betiltják a bulikat, sőt az üzletekben alkoholt sem adhatnak el ilyenkor. Velünk azért kivételt tettek... Úgyhogy vett mindenki egy sört, és hazajöttünk pihenni.

A vasárnap a hajózással telt. Bangkok néhány részén a Chao Pharya folyó fölé építik az emberek házaikat, így úgy néz ki mint egy kisebb Velence. Persze nem olyan európai, hanem olyan bangkoki. A hajó néhány helyen megáll,főleg templomoknál. Közben látunk domesztikált, napon heverésző varanus gyíkot, ami az otthoni kerti gyíkjainkhoz képest egy aligátor. Hajókázás után China towni piacolás, ez annyira nem tetszett, ráadásul az eső is elkapott, de bemenekültünk egy étterembe.

Tegnap Ayuttajában voltunk, ez Thaiföld egyik régi fővárosa, mely a romkertjeiről híres, ez kitöltötte egész napunkat. A romkertek mellett azonban más élmény is színesítette a programot, ugyanis megálltunk egy elefántokkal teli parkban, ahol etethettük, simogathattuk őket, volt aki fel is ült rájuk, természetesen jó pénzért. Majd este vacsora egy étteremben, majd a minubusz és irány haza.

Sok szép élmény, jobb is, hogy így leírom, mert legalább mindig megmarad majd emlékeimben. Thaiföld egy európai számára a meglepetések a szórakozás országa.Egyik barátnőm azt mondta, hogy Thaiföldön kicsit mindenki megbolondul. Nem hinném, hogy a meleg miatt, hanem inkább azért, mert annyira különleges, hogy az ember minél több élményben akar részesülni. Olyan ez mint a drog. Valaki elkezdi és egyre többet, egyre nagyobb adagokra vágyik. Én is valahogy így vagyok ezzel, s csak annyit remélek, hogy majd otthon a képek után valamennyit át tudok nektek adni az itt töltött pillanatok varázsából. Persze vissza akarok jönni, már csak azért is, mert anyukámnak megígértem, hogy elhozom őt ide. Most megyek, mert el kell készíteni az itteni student cardomat. Mindenkinek szép napot!

Helyi idő szerint hajnali 4-kor az Aerosvit járatával begördültünk a Suvarnabhumi reptérre. Már maga a repülőút sem volt unalmas. Ott kezdődött, hogy rájöttem, hogy az első Budapestről Kyjevbe tartó repülőn megláttam az ukrán medve párt. Az oroszok nagy termetűek, kétség sem fér hozzá. De volt még a gépen egy magyar nő, akinek a férje(felesége? :) ) thai volt, a gyerekrekről sem igazán tudtuk eldönteni, hogy lányok e vagy fiúk. 1-0 a transzvesztiták javára.  A bangkoki járaton kétszer is ettünk, az első fogás nagyon tetszett, csirke rizzsel, hogy egy kicsit ráhangolúdjunk az itteni ízekre, de a második fogás-talán tojásrántotta-, annyira már nem nyerte el a tetszésem, főleg nem úgy, hogy hajnalban szervírozták, leszállás előtt kb. másfél órával. Biztos úgy gondolták, ez a reggeli. De nem baj, a joghurtot és a muffint elhoztam, úgy gondoltam jó lesz az még  Thaiföldön! És milyen igazam volt! A landolás után szembesültem azzal igazán, hogy Magyarország, nem csak Nyugattól, hanem Kelettől is távol áll, nemcsak km-ben, de fejlettségben is. A reptér maga a pompa, persze a vallás itt is, mint mindenhol máshol megjelenik, mégpedig buddhista szobrok, képek, építmények formájában. Emelett csúcsszuper technika, futószalagon szállítják a turistákat a csomagokhoz, ahol persze képet is készítenek, szóval minden ami kell, gyorsan, tipp-topposan. Megvan a csomag, nem tört össze a Becherovkám, már ezért is nagyon felvagyok dobva. Irány a taxi keresés. Nem volt egy nagy hajsza, mivel 50 m megtétele után már ordibált is az emeletről a reptéri taxis. 700 Baht, mondta. Túl sok-feleltük, 600-ért más is elvisz. Rendben, akkor 600. Ez 1800 Ft-nak felel meg személyenként. Beültünk a luxus járműbe, bőr ülések, légkondi, minden ami kell, nem is drágán, s már száguldottunk is kórház felé. 30 perces furikázás után meg is érkeztünk a Siriraj kórházhoz, ahol mint kiderült a Thai király, IX. Rama(Bhumibol) fekszik, immáron egy éve itt kezelik, tehát ez most Thaiföld legnevesebb kórháza. A királyi családot itt nagyon tisztelik, mindenhol az ő képeik vannak(pénz, plakátok), s úgy gondolják Thaiföld erősséget, a királyi család, a nemzeti összetartozás érzése, s buddha segíti. A taxis tehát kirakott a kolesz előtt, feljöttünk, időközben befutottak a contactjaink is, ők azok a thai lányok, akik ittlétünkben segítenek, ellátnak információkkal, segítenek elmagyarázni az itteni közlekedést. A szoba nagy, kettőnkre jut három ágy, három szekrény, íróasztal, komód, és persze fitness terem, ultra-csúcsos tv szoba, szóval az ittenieknek minden biztosítva ahhoz, hogy a koleszban jól érezzék magukat. Gyors kipakolás, zuhi majd 4 óra alvás. Délben felkeltünk, s elmentünk kicsit körülnézni. Hát ami itt van, az egy európainak, Juditnak, a szobatársamnak a szavával élve Kultúrsokkk! Különleges piacok, utcán főző, mosogató, alvó, elő emberek, templomok, utcai oltárok Buddha imádására gyakorlatilag minden 500 m-ben. Persze nagyon kedvesek, látják, hogy ''we are from abroad", meg is bámulnak, mosolyognak, kedveskednek. Betérünk egy buddhista szerzetesekkel teli tamplomba. Óriás ülő Buddha a háttérben, az emberek cipőiket levetik, hajlonganak, meditálnak. Nem idegenkednek tőlünk, megértik, hogy fényképezünk, mosolyognak, köszönönnek. Majd pénzváltás, piacolás. Délután csatlakoznak hozzánka thai contactjaink is, akik vesznek nekünk egy ittan ínyencséget(azóta sem mertem megkóstolni, pedig itt van előttem), a neve mangosztán, gyümölcs, amit ha kettévágsz a belseje....... ízű, majd ezt holnap megtudom. Persze a gyomrom már teljesen kész van a szagoktól, mert bár a látvány lenűgöző a thai utcai sütödékből áradó illat nem Európaiaknak való. Szóval keveredik a hal, a sült zöldségek, gyümölcsök, tengeri herkentyűk szaga, persze nem is szólva a 82%-os páratartalomról, ami miatt az emberek izzadnak, szóval ezek alkotják az itteni piacok atmoszpféráját. De annyira más, mint nálunk minden, hogy ezt el is nézzük a thaioknak. Hazaérünk, megtervezzük a holnapot, mely nem más mint Dusit, a nagyarisztokrácia birtoka itt Bangkokban. Kaptunk egy " kis ízelítőt a monszunból is'', két órája szakad, úgy ahogy annak lennie kell. Bangkok ázik, de a kétszínűség, melyet a csúcs-szuper technika, s a piaci könyörgő kofák világa alkot nem mosódik el. Marad a felfedezés, rácsodálkozás, megdöbbenés....

Folyt köv...